Úgy emlékezek rád,
mint áruház mozgólépcsőjén
egy arcra, mely
velem egy vonalban érkezik;
nagyítóüveg prizmája csúszik
közénk, egy pillanatra felnagyulsz,
jóformán tapintható leszel, de
aztán a futószalag továbbvonultat,
s még elkísér tekintetem, ahogy
lesüllyedsz az engedelmesen
sorakozó tarkók erdejében
- míg én egy darabig még
fölfelé húzatom magam.
