Egyszerû leszel

Egyszerű leszel gonosz és vidámkodó mint a szektásemberek
a szív néha felborul az éjjeli remény itt maradt veled
hallgatod a világot elképzeled hogy felhasználnak
nem te vagy a bolond a kártyán sem az apokaliptikus vadállat
kanyargó füstöd elnyeli egy őrült néma boltozat
tervek nélkül szövögesd a csillagháló-pontokat
zárd el az egekbe vezető vérkörök folyamát
a teret végül lenyeli a nagy kígyó amely már nyújtózik odaát
téged is hüllő-akarat vezérel óvatos világvárosit
szobádban a falaik mögött szivarozó halottak csöndje lakik
persze hogy nincs holnap az űr sodródik tágabb űr határán
a bőség fura korszakait neked teremti egy szerencsétlen sátán
a világ volt lesz ezzel ne törődj ha belőle újból kivetnek
miféle évszak közeledik csak sportember örül az ilyennek
közömbösödsz néha halott héroszok zörgetik meg ablakod
szíved körül újra a megszokott repülőrajok
az éjjeli remény elmúlt képernyők villannak arcodon lőtt sebek
(egyszerű leszel gonosz és vidámkodó mint a szektásemberek)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.