Játék
Ha felnézel az égre,
és a fehér felhőknek
alakot képzelsz: bárányt,
óriást, vagy törpét,
homokozóban várat építesz;
formálsz almát, vagy körtét,
ne szégyelld, hogy játszol...
Amikor papírra ceruzád
nyomán rajzok születnek:
vonalak, minták, körök,
ne szégyelld, hogy játszol,
mert a játék maga örök.
Belőle ébred az értelem.
Nincs korlátja, nincs határa,
nincs kora, sem neme,
mindig és mindenkor végtelen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
