Szobakör
Ágytól-ágyig nappalok.
A fény útját figyelem
a falakon, szobakör
hajnaltól sötétedésig.
Tűz bujkál a tapétában, a rádió
üres frekvenciáin sustorog,
lángjainál bölények táncolnak
a tévéképernyő barlangfalán.
Panelkor. Jó volna átaludni,
kóbor áramként keringeni
a kockaházak őshüllői között.
A plafon lombjai felett, mint
örvénybe bámulni az elúszó
évszakok forgásába, évkörben
élni, végre álomba zuhanni
tavaszi fáradtságtól, nyári
munkától, őszi ernyedés
álmába, téli álomba.
Felkapcsolnád a nappalt?
Neonkör. Lecsapja a
biztosítékot. Éjszaka.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
