Maradék idõ

Ahhoz, hogy átkeljünk együtt
az üveg nyakán,
szorosabbra kellene húzni
derekunkon a bársonyövet,
a Rómeók korából itt maradt
láncszemet.
Innen északra fekvő tartományunk
csak egy hétvége volt. Arról
beszéltünk akkor, hogy az ösvény
milyen szűk, és eltévedni
káros szenvedélyre vall.
Emlékszel? Kölcsönös
gátszakadás, majd séták
a kiszáradt patakmederben.
Ki kiért felelős? Nem tudnám
megmondani így, ilyen karakán
módon, pedig a levélváltás
rovatban is járatos vagyok.
Tulajdonképpen elutazhatnék
délre is, ha Quasimodo verssorára
ébredek, de nem kenyerem már
a rangos, öbölparti város.
Bárha feledtetné is
szomjúságomat a közénk szorult
maradék időre, nem oltaná
a szomjam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szép versk 1997 (Budapest, 1998)
Kiadó: Magvetõ