A SZENT CÁR /II.Miklós cár szentté avatásakor/

Zeng és butít az angyalszárnyú ének.
Koronás pópa celebrál misét.
Torzlelkű szolgák bamba gőgje bámul:
visszafelé sodor volt-messzeség.

Nos, hogyan volt, mint is volt? Hát a tények
csak maradnak, tagadni sem lehet:
templomi zászlók lengtek, s kérőn mentek
az éhezők,  -  s közéjük lövetett!

Népét hajszolta vérbe, háborúba.
Nincs igazi számvetés: hány halott
került a sírba miatta. Halála
annyi halált meg mint is válthatott?

Bármily kegyetlen volt is pusztulása:
legyilkolt gyilkos szentté mint lehet?
Belőle szentet érdekek csinálnak,
s eszmék, legbelül embertelenek,

eszmék, melyeknek nem az igazság kell:
élő szolga, s hasznot hozó halott.
Csak a tényekre nézzetek, ne másra,
hívők, nem hívők,  -  s gondolkozzatok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.