Ódák és más tagadások (Fél órája...)
Fél órája indult.
Előtte kitisztította a bőrét,
és feltette az illatot, amiben
egyszer azt mondta: lehet, hogy mégsem
erre a szerelemre születtem.
Pótolta a folyadékveszteséget is,
mint valami benzinkútnál vásárolt
regényben. Amiben nincs lírai alkat,
hogy figyelje, ahogy az ablakon
benéző madarak szeme kitágul.
Ahogy a sarkon túli senkiföldjén
új hívószó ragyog fel a tartós
félhomályban. Emlékeztet más
rövid szavakra, amiket naponta
használ, és nem kínálnak megvételre
semmit.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Új forrás, 2000/7
