Borús reggelre ébredtem ma is
egy nyomasztó, álmatlan éjszaka után.
Fáradt arcomról
a tükör fájdalmat ver vissza,
mint kirabolt madárfészek
a holt fa homlokán.
Elszállt a dal,
a visszhang is oda már,
oda messzire...
Hideget s eget virít a halál simító keze.
Hamvas mosoly, víg kacaj száműzve lettek innen,
keresném őket, de hasztalan.
Tudd:
ez a szerelem volt minden kincsem.
