Búcsú


Én elmegyek. Jó volt itt élni veletek.
Mászni hegytetőket, félni a völgy mélyét,
leülni a susogó fák alatt,
csókolni hű asszonyom szemét.

Fájni hogy elmúlt sok kedves szó,
s többé nem cseng már ide,
örvendeni, hogy szeret az Isten,
mert szorít még anyám vén keze.

Égő szívekben bérbe laktam,
és gyúltam is olykor.
Sok búcsú bús közönybe zár,
míg lüktető mély sebem beforr.

Kegyelmet kaptam, rívón s némán,
vádló csak néha voltam én.
A világot váltani születtem, ember!
Lásd! Szavam ritkán volt szerény.

Ne sírj értem, nem tűnök el végleg,
még hallani fogsz néha rólam.
Itt-ott suttogják majd dolgaim,
s tán azt is: milyen jó, hogy voltam.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A színfalak mögött (Debrecen, 2006)
Kiadó: Ser-Müller kft