bízom tehát


richárd, híveid
egyenruhában,
fekete öltönyben
kiskosztümben
és közülünk
állástalan
kisemberek
biciklizõ bérgyilkosok
hálás feladat

nem depressziós
ahogy nyilatkozol
nem õrült
újra és újra
unalomból
ahogy túljátszod
mi-az-hogy

ájtatos õsrovar
rágóid közt vergõdik
az ifjú s az agg
ó hogy remélem
õszre megterem
bennünk a harag

a ló
mint végsõ sansz
pergõre száradt ajánlat
e szanált ország
porhüvelyére
mégis a nagy William
reménye tart,
bízom tehát

vagy, aki vagy
táncos talán,
vagy rómeó?

bikfic, tanácsolom:

kotródj amíg lehet
és óvd az alfeled
mert aki itt él
nem mind seggnyaló!

Budapest, 2006






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Polísz, 96/2006