Felülnézet
Csupaszodnak a falak, már előjön a múlt is,
hántod a héjait is, jó volna elbújni benne,
ott kucorog apró billenőszékén Márton,
aki gyerekkorod furcsa mumusa volt.
Elhagyott akkor anyád, legalább is a térben,-
-néhány méternyi út akár a végtelen volt,-
kilépett erre tarka mesekönyvéből Márton
mondta történetét és holtraijesztett közben.
Szép volt mégis mert mágikus köd hullt,
és igaziban nem is történhetett semmi.
Jó volna gyötrő éjszaka helyett
egy mesekönyvnek lapjain lebegni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
