Soós Gábor : Ha az ember korán kel


 
2841 szerző 39154 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 18 perce
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Ötvös Németh Edit 5 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Tímea Lantos 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Tamási József 8 órája
Szakállas Zsolt 11 órája
Tóth János Janus 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bara Anna 1 napja
Nagyító 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
Serfőző Attila 3 napja
Mórotz Krisztina 4 napja
Vadas Tibor 4 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Duma György 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Párbeszéd egy jobb Dokkról 4 perce
különc 43 perce
Bátai Tibor 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 6 órája
Bara 9 órája
az univerzum szélén 17 órája
Janus naplója 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Baltazar 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
útinapló 1 napja
Sin 1 napja
Conquistadores 2 napja
nélküled 3 napja
Cortázar macskái 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Soós Gábor
Ha az ember korán kel

Ha az ember korán kel, annak is megvan
mind a haszna, mind a hátránya.
Délben a harmadik kávéhoz már
el lehet szívni, vagy meg lehet hallgatni
a tizenötödik szimfóniát, hogy ez
haszon vagy hátrány, azt mindenki döntse el
maga. Nekem nincsen ellene kifogásom,
ha a szabad napok úgy formálják
életemet, ahogyan éppen kedvük tartja.
Egyébként mit is tehetnék ellenük?
A szabadság nem egy emberi valami,
hagyjuk csak meg a helyén a dolgokat,
ha jobban utánanézünk, úgyis mindenhol
ugyanazt találjuk, mintha a vallás,
a filozófia, a pszichológia, a művészetek
mind csak egy hatalmas tölcsér szájának
más irányból történő megközelítései lennének.
És ugyanezen tölcsérbe futnak
a hétköznapok egyszerű tanulságai,
a tinik őszinte „nemtudom”-jai,
a vének száraz, kiürült hallgatásai.

Fél kettő körül újra ki kell menni
cigarettáért, a reggel vett pakli már
elfogyott, el kell hagyni a biztonságot
jelentő falakat. Ez a második doboz
az igazi, ennek már minden szála
olyan heves szívdobogást okoz,
mint amilyen gyerekkoromban volt,
amikor odamentem egyik első szerelmemhez,
hogy megkérdezzek valami teljesen
jelentéktelen dolgot. A lényeg az volt,
hogy beszéljek vele, hogy a többiek,
akik pár méterrel arrébb figyeltek,
lássák: meg lehet csinálni, nem történik
semmi rossz, ha az ember korábban
kezd el lányoknak udvarolni,
mint ahogyan az szokás avagy elfogadott.
Akkor még nem gondoltam a hogyan továbbra,
mint ahogy azóta csak arra gondolok,
akkor még elég volt, hogy bátor voltam,
a többit már megoldottam a képzeletemben;
egészen addig leéltem a kiszemelttel közös
életemet, ameddig arról tudomásom lehetett.
Mennyi életet leéltem én akkoriban!
Igazi kétdimenziós életeket.

Három óra körül túl vagyok a vacsorán.
Folyamatosan hányingerem van
a bagótól, az ételtől, az üdítőtől.
Az egyik okozta émelygést a másikkal
próbálom elmulasztatni, így sodródva
körkörösen, az értelmetlenség lendületével,
a délutáni alvás felé, mert az éjszaka előrébb jön
ilyenkor, viszont rövidebb és megfontoltabb.
Az ébredés, amellyel visszatérek egy óra múlva
már általában katarzissá fajul.
Persze ez sem tart sokáig, a cigaretta okozta
szívdobogások mind intenzitásukban,
mind jelentőségükben felerősödnek,
már sokkal inkább hasonlítanak a rossz
lelkiismeret okozta kiszolgáltatott
állapotból való felijedésre, amelyet
egy váratlan személy megjelenése tud
okozni az elmélázó, ártatlan bűnösöknek.

Hogy ne lennék nyűgös, amikor hazatalálsz
és így találsz!? Szerinted nekem ez öröm,
hogy nem tudok örülni semminek,
sem neked úgy, ahogy azt igazán szeretném?
Ilyenkor elhatározom, hogy változtatni fogok,
hogy elkezdek hinni a változástatásban,
hogy a szabad napokat rabigába fogom,
magamat mesterségesen szabályozom,
olyan mederbe terelve életem, ahol
hasznot hozhatok, és nem csak rombolok…
A Tisza szabályozása jut eszembe
ilyenkor, s mivel olyan könnyen tudok
párhuzamba állni bármivel, már
látom is, mennyi kárt okozhatok,
ha nem vagyok elég felkészült. Mi marad?
Öntudatlanul átcsordogálok a tölcséren,
látom a fényt a végén. Nem kell megértenem,
igazán nincs mit, érezni pedig már
születésem óta érzem. Akkor még persze
nem tudtam – ennyi a különbség –, hogy
a tölcsér önmagába ömlik, s így
nincs semmi végérvényes vagy állandó,
hogy soha semmi nem lesz több, sem kevesebb,
legfeljebb mozgásban tartja önmagát,
a bolygókat, a levegőt, az agysejteket,
a dohánygyárak dolgozóit.
A kezet, mely nyirkos homlokomat hivatott
a megnyugvás medrébe terelni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-11 01:58   Napló: Párbeszéd egy jobb Dokkról
2025-07-11 01:51   Napló: Párbeszéd egy jobb Dokkról
2025-07-11 01:46   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 01:46   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 01:45   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 01:19   Napló: különc
2025-07-11 01:16   Napló: különc
2025-07-11 01:16   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 01:06   Napló: különc
2025-07-11 00:54   Napló: különc