Soós Gábor : Ha az ember korán kel


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 25 perce
Tóth János Janus 7 órája
Kiss-Teleki Rita 7 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Tímea Lantos 9 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Bara Anna 21 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
Janus naplója 6 órája
Hetedíziglen 8 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
különc 13 órája
Baltazar 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
útinapló 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
Sin 21 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Soós Gábor
Ha az ember korán kel

Ha az ember korán kel, annak is megvan
mind a haszna, mind a hátránya.
Délben a harmadik kávéhoz már
el lehet szívni, vagy meg lehet hallgatni
a tizenötödik szimfóniát, hogy ez
haszon vagy hátrány, azt mindenki döntse el
maga. Nekem nincsen ellene kifogásom,
ha a szabad napok úgy formálják
életemet, ahogyan éppen kedvük tartja.
Egyébként mit is tehetnék ellenük?
A szabadság nem egy emberi valami,
hagyjuk csak meg a helyén a dolgokat,
ha jobban utánanézünk, úgyis mindenhol
ugyanazt találjuk, mintha a vallás,
a filozófia, a pszichológia, a művészetek
mind csak egy hatalmas tölcsér szájának
más irányból történő megközelítései lennének.
És ugyanezen tölcsérbe futnak
a hétköznapok egyszerű tanulságai,
a tinik őszinte „nemtudom”-jai,
a vének száraz, kiürült hallgatásai.

Fél kettő körül újra ki kell menni
cigarettáért, a reggel vett pakli már
elfogyott, el kell hagyni a biztonságot
jelentő falakat. Ez a második doboz
az igazi, ennek már minden szála
olyan heves szívdobogást okoz,
mint amilyen gyerekkoromban volt,
amikor odamentem egyik első szerelmemhez,
hogy megkérdezzek valami teljesen
jelentéktelen dolgot. A lényeg az volt,
hogy beszéljek vele, hogy a többiek,
akik pár méterrel arrébb figyeltek,
lássák: meg lehet csinálni, nem történik
semmi rossz, ha az ember korábban
kezd el lányoknak udvarolni,
mint ahogyan az szokás avagy elfogadott.
Akkor még nem gondoltam a hogyan továbbra,
mint ahogy azóta csak arra gondolok,
akkor még elég volt, hogy bátor voltam,
a többit már megoldottam a képzeletemben;
egészen addig leéltem a kiszemelttel közös
életemet, ameddig arról tudomásom lehetett.
Mennyi életet leéltem én akkoriban!
Igazi kétdimenziós életeket.

Három óra körül túl vagyok a vacsorán.
Folyamatosan hányingerem van
a bagótól, az ételtől, az üdítőtől.
Az egyik okozta émelygést a másikkal
próbálom elmulasztatni, így sodródva
körkörösen, az értelmetlenség lendületével,
a délutáni alvás felé, mert az éjszaka előrébb jön
ilyenkor, viszont rövidebb és megfontoltabb.
Az ébredés, amellyel visszatérek egy óra múlva
már általában katarzissá fajul.
Persze ez sem tart sokáig, a cigaretta okozta
szívdobogások mind intenzitásukban,
mind jelentőségükben felerősödnek,
már sokkal inkább hasonlítanak a rossz
lelkiismeret okozta kiszolgáltatott
állapotból való felijedésre, amelyet
egy váratlan személy megjelenése tud
okozni az elmélázó, ártatlan bűnösöknek.

Hogy ne lennék nyűgös, amikor hazatalálsz
és így találsz!? Szerinted nekem ez öröm,
hogy nem tudok örülni semminek,
sem neked úgy, ahogy azt igazán szeretném?
Ilyenkor elhatározom, hogy változtatni fogok,
hogy elkezdek hinni a változástatásban,
hogy a szabad napokat rabigába fogom,
magamat mesterségesen szabályozom,
olyan mederbe terelve életem, ahol
hasznot hozhatok, és nem csak rombolok…
A Tisza szabályozása jut eszembe
ilyenkor, s mivel olyan könnyen tudok
párhuzamba állni bármivel, már
látom is, mennyi kárt okozhatok,
ha nem vagyok elég felkészült. Mi marad?
Öntudatlanul átcsordogálok a tölcséren,
látom a fényt a végén. Nem kell megértenem,
igazán nincs mit, érezni pedig már
születésem óta érzem. Akkor még persze
nem tudtam – ennyi a különbség –, hogy
a tölcsér önmagába ömlik, s így
nincs semmi végérvényes vagy állandó,
hogy soha semmi nem lesz több, sem kevesebb,
legfeljebb mozgásban tartja önmagát,
a bolygókat, a levegőt, az agysejteket,
a dohánygyárak dolgozóit.
A kezet, mely nyirkos homlokomat hivatott
a megnyugvás medrébe terelni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-10 05:39   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos