Egy nyár eleji vers zuhog elő
darabonként a júniusi napból!
Körötte szájak tátogása
csitt-csatt, csattog még odafönt
száradó nyálaikban ázva.
Négyszöget alkotnak a szájak,
az átlójában ott a részeg,
napból kiszakadt versidézet,
a fénygömb süt, de nem parázslik,
csak lenéz hogy valahogy értse
a vers zuhanó hieroglifáit.
Egy nyár eleji vers zuhog elő,
folyton a fényhez koccan szédülése.
