Balatoni éjszakán
Egy csendes balatoni éjszakán egy sellő jött felém.
A nap a vízben játszott, így búcsúzott a fény.
Pajkos szelő, még lágyan kacagott,
A tücsök kezdte a zenét, szép volt a sellő,
Gyönyörű szép.
A tó felől jött, láttam suhanni, a nap mellett kecsesen.
Melegsárga volt a fény, min jött,
De égszínkék szeme szerelmet tükrözött.
Most is, hogy emlékszem, érzem, megáll a nesz.
A tücsök is némul, a szelő sem leng.
Minden megszűnt, a szív sem dobban,
A part üres, a sellő volt minden!
Benne volt az élet, milliónyi lüktetés,
Szemében a fények, csillagszép kéken, hordozták a létet.
Mert mikor jött, újra lett minden.
Néztem és fájt, hogy nem érint meg.
Meghallok újra, minden pillanatban.
Megszűnök létezni, és dobbanni újra.
A tücsök cirrippel, a lét újra játszik a tóparton.
A nap majd fel kell!
Újra születek!
Sellőként, boldogan.
2006. 07. 10. 23 óra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
