AZ ÁRULÓK

Sokan vannak. Az Ördögé a lelkük.
Hivalkodnak vagy Angyalt játszanak.
Tolvaj kezükre fehér kesztyűt húznak.
Szemükben rókamosoly-pillanat.

Bármily gőg-poszton dőlyfösen is szolgák.
Mit az Ördög parancsol, azt teszik.
Eszméjükkel hazájuk is eladták,
volt-magvetések szép emlékeit.

Mit ér a konc? A cím, mondjuk: professzor,
vezér, izgató fő-igazgató?
Alkoholgőzben vigyorgón a mámor
megismétli: áruló, áruló...

Mit ér a konc? A Nobel-díj? A dollár?
Dícsérgetések? Aranysárga Nap?
A Nagy Zabálás? Émelyeg a lélek
ily bűnökkel, s benne fesír a rab.

Sokan vannak. Az árulásból élnek
szennyes-gazdagon, s lelkük árnya nő.
Nyugtalanok. Érzik: még síron túl is
szemükbe néz egy megvető Idő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,