Mikor



                                                                                  odaképzelem a napot
                                                                                      ahol lennie kellene



Megnyíltak fölöttem a gyászos mennyboltok
És a tavaszi fáknak lombjai hulltak
Ha az elmúlásomra gondolnom volt ok
Az eszembe sem jutott hogy elpusztuljak
Mikor nem gondoltak nekem mást csak rosszat
Nem adtak innom, mikor feküdtem lázban
És síromra előre virágot hoztak
A boldogságról hajnalig elnótáztam
Mikor azt kérdezték tőlem: miért tettem
És tudták: úgy is a sátáné lesz bőröm
Ahol megtagadtak, ahol nem kellettem
Fogadtam meg, hogy önmagamat megőrzöm
Azt mondták, csak hazugságban vagyok gazdag
Azt kívánták, rám a sors bánatot hozzon

Mikor elmondtak hitványnak és pimasznak
Azt mondtam az Úrnak: üssön, -ostorozzon
Mikor csak kezet emeltek rám és baltát
Ellenem állni emberből egyre több jött
És egymást csak a vérbosszúra sarkalták
Nem hittem rossz álomnak, nem ástam gödröt
Azt mondta kedvesem: hasztalan szerettem
Mástól várja már hogy neki csodát hozzon
A szívem nem zakatolt csak egyre szebben
Követeltem: aki tud az csak átkozzon
Hogy ön-gőgjét miattam, senki ne sértse
Mikor lelkemen metafizika rágott
Nem véreztem el, csak azt mondtam: azért se
És keblemre öleltem a valóságot








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Komor szentek (-, -)
Kiadó: -