Anno egy pap









anno egy pap írta remegő kézzel
sárgult kérges papírra:




ha lehetnék mázoló szobafestő
szobányi tapéta sem lenne elegendő
hogy tele írjam falummal feleimmel
nőügyeimmel…
de jó lenne zöldlevű lapulevelek helyett
- ajtó mellől hol könnyen szakad sallangban csíkban
a tapéta- papírral menni a bozótba
mint majd annak idején eleganciájáról
és sebességéről híres rakéta vagy tele gatyával
lassan lépkedő aszkéta oly hibátlanul haladnék
hogy meleg beleim termékét hűvösre tegyem
guggolásom közben kékülő fejem fölé
konfettit szórnék minden sikeres hasprés után
vagy milyen jó volna repülőt hajtogatni
fölvinni a templomtoronyba galambok közt röptetni
de szeretnék XX. vagy XXI. századi lenni
igazolni saját magam papírral
trapper farmerben járnék papírba sodornám a dohányt
lyuggatott papírral kínálgatnám a tisztelt bkv ellenőröket
papírral döntenék mondjuk a nátóról, unióról,
romániai magyarokról- tán lesz ilyen is
papíron háborúznék jóravaló egyszerű lelkekkel
természetesen papírforma szerinti végkimenetellel
mer’ hülye azé’ nem vagyok
győzködnének az irgalmatlanul óriás plakátokon
hogy mi lenne jó nekem
papírral adnám a sztárséfnek a nyegle borravalót
menedzser típusú rá- menőségemmel boldogan
és bátran ezt mind fölvállalva jó keresztyén módjára
mer’ hülye azé’ nem vagyok
e szlogent mélyen hinném hisz ez
könnyű meg pofon egyszerűen jó nékem’
de verset azt biztosan nem írnék papírra továbbra sem
csak számítógépen
    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ParnasszusKöltészeti Folyóirat 2004. NYÁR X. ÉVFOLYAM 2. SZÁ, 2004.nyár