ez egy...

Ez egy hosszabb folyamat.

Várni, hogy kinyissák az ablakot,
Ágytálazzanak,
És elvigyék messze azt a koszos poharat.
Fényképeket mutatsz apámnak a gyerekedről
Akit égő csipkebokornak, olykor kőtáblának hiszel.
Mindenesetre félsz az élő szövettől.
Olykor a függönybe csavarod magad
És szappant öntesz a kávédba
Hogy a lelkedet is megmosd.

Éjjel keservesebb vagy.
Pontosabban a létezés nehéz zajait
Kínlódva hallgatod
és nem bírsz aludni
A feketerigóktól, amik az arcodra szálltak.
Nem mozdulsz, nehogy felkeltsd őket.

De reggelre általában
kisimulsz
Ahogy nővérek keze által
A rettegésszagú lepedő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -