most vártam rád a legtöbbet
a szemed tükrében festettem ki a szemem
és még soha nem láttalak ennyire feketének
meg a szád is
olyan volt, mint a Hold
és én sétálni akartam rajta
egy szál virággal a kezemben
és egy könyvvel a fejemen
de,
azért mégsem akartalak összetaposni
mert tudtam jól
hogyha összekoszolnálak a cipőtalpammal
azt soha többé nem lehetne kimosni belőled
