LEIDEN /Hollandia/

Mélyzöld kertek. Álmos, esős mesék.
Sötét bokrok. Mosolygós törpeség.

A rododendron gyúlt virága nyit
szívet, szemet: kitárja titkait.

Piros kiált hulló fehérnek át.
Barna templom. Virág, virág, virág.

Gyöngy vízcseppen csillagszem ottmarad.
Elrejt a csend itt arcot, vágyakat.

Idegen vagy, így meg nem fejtheted
a keresztrejtvény kis életeket.

Csodálkozol: ki holland nem búsul,
üvegvilágban szól hollandusul?

Bronz ékszerek. Kerék, kerék, kerék.
Csatornavíz őriz éjfeketét.

A sok facipő csak múltban kopog.
Lépten-nyomon mesés díszdobozok.

A szélmalomkar lendül, körbejár,
de Don Quijote-t nem szül ez a táj.

Azt egy más táj szül, mely nekem: haza.
Cifra szavakból van díszdoboza.

A szárcsa rámnéz, s vízre száll hamar.
Sejti ki vagyok: szegény és magyar.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,