enyészpont

a Castro kék karibi

koktéljába kever

szublunáris alibit

kávé betűivel



egy azon nyomban észlelt

indaként tekergő

egyre többször ismételt

hátravetett jelző



keresve talál okot

szigorúan össze-

és lazán visszafogott

árként hömpölyögve



ha végre az ott elmegy

épp itt az ideje

a látványától megvesz

az Ihlet hidege



két szívószál egy  pohár

célzás minden szinten

melyet képpé komponál

sárga bohócingem



enyészpontban elvesző

belátásom síkja

tekintetbe vehető

merész perspektíva









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.