Mindig ragyog


Tűnő magány talált rám,
S elért csendes gondolat,
Nem érti lelkem vágyát;
Most álmos a pillanat.

Tudatom halk léptei
Lábujjhegyen osonnak;
Nem láthatják képeit
Titkos, fájó nyomoknak.

Nézem az ablakon át
Idegenül szemlélve:
Ködös világban tovább
Bomlanak a remények.

És olykor elfeledem
Beborult egem alatt,
A sötét felhők felett
Mindig ragyog a Nap.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.