Tizenkét pohár
Van, aki a pusztában hal meg,
Van, aki Egyiptomban, és van,
Aki a kocsma padlatán.
Első pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ital, amit magadhoz veszel,
Nem lőre, vagy kavarék,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ital, amit magadhoz
Veszel, lőre, vagy kavarék,
Másnap igen fog fájni a te fejed,
És az nem jó.
Második pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
A csapos nem a te ismerősöd,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol a csapos a te ismerősöd,
Előbb vagy utóbb hitelért
Folyamodol, és az nem jó.
Harmadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Jámbor emberek ülnek, ahol te
Jobb magadnak megmaradsz,
És perbe mással nem kerülsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol mással perbe kerülsz,
A te tarsolyod fogja bánni,
És az megintcsak nem jó.
Negyedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Előbb vagy utóbb azt te
Keservesen meg fogod bánni.
Ötödik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Aki a te társad volt annakelőtte,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol, aki
Annakelőtte a te társad volt, az
Új emberrel fog ottan ülni,
És tusakodni fog erősen a te szíved,
És az nem jó.
Hatodik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol a te
Barátaiddal, ismerőseiddel,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol te a jó ismerőseiddel
Találkozol, előbb vagy utóbb,
Hiszed vagy nem
Elsötétül irányukban a te szíved.
Hetedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördög magában nem ül,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ördög az asztalnál
Maga ül mint napra éj
Következik, hogy az veled
Előbb vagy utóbb beszédbe
Elegyedik,
Vagy ha nem ő veled, hát te
Ővele, és az onnantól kezdve
Igen nem jó.
Nyolcadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nincs kert, aminek közelében
Úgy vagy, mint
A jázminok és rózsák között
A hajdani kertben,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol kert van, s aminek
Közelében úgy érzel, mint
A jázminok és rózsák között
Hajdan a kertben,
Szívben és lélekben elgyöngülsz,
És mint őszre tél következik, hogy
Hosszú ivásra adod a fejed és az
Keserű pohár.
Kilencedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördöggel nem cimborálhatsz,
Vele szövetséget nem köthetsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol vele cimborálsz, és
Vele szövetséget kötsz,
Előbb vagy utóbb sóvárogni fog
A te szíved, és mert ember
A sóvárgást nem szenvedheti
Mint életre halál következik,
Hogy el fogod cserélni vele
A te szíved, és az halál.
tizedik pohár: ne igyál!- de ha iszol,
olyan helyre menj, ahol
karnyújtásra van az állomás,
mert ha olyan helyre mégy,
ahol az állomás karnyújtásra van,
álmatag és fátyolos ivásod
ködfelszálltában
újra hallva és újra szimatolva,
újra látva és újra tapintva,
és újra ízlelve a hajdani kertet,
a kihúzó vonatra egyszer,
még utolszor fekapaszkodhatsz,
kajtatni egy kertet, ami nincs sehol.
és az egy időre jó.
tizenegyedik pohár: tudod mit? igyál!- de ha nem iszol,
olyan helyre menj, ami
tenéked kedves,
olyan italt igyál, ami
tenéked jó,
azzal beszélj, akivel
kedved tartja,
mert igyál, vagy ne igyál,
bizony unalom fenyeget tégedet,
igyál, vagy ne igyál, törekedjél
magadat elfoglalni ebben-abban,
igyekezzél magadat elcsendesíteni
ebben-abban, mert bármi is van,
se innen, se onnan,
se amonnan, sehonnan,
valahogy semmi, sehogy se jó,
és mert minden itt és amott
igyál, vagy ne igyál,
örökre cél nélkül való.
tizenkettedik pohár: hát igyál!- de ha iszol,
és már homályos, lassú
esztendők sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolnál megálljt, s úgy tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz ne emeld, mert ha iszol,
és már homályos, lassú esztendők
sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolsz megálljt, s tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
s az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz emeled,
akkor te elvesztél, barátom,
az a kikelet neked bekelet leszen,
a te ujjaidnak örökösen pohárra leszen
kívánkozása, már te számolni fogsz az itallal,
barátom, és az ember, aki annakelőtte,
már nem leszel te sohasem.
s mint napra éj,
mint őszre tél,
mint életre halál
következik,
hogy semmi sem következik,
hogy az a pohár az a némber,
sírig a pohár,
sírig a némber
volt az a pohár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
