Apa


Apa



Hideg öleli szívünket,
párás ablakon
kitekint a szomorúság
mennünk kell.
Kiköltözött a pillanatból a meleg,
csönd van,
követjük a hókristályos utat
szemünkkel.


Emlékek tiporják a mosolyod,
mindent szótlan, érthetetlen
történetkép övez,
csillámporos éjszakán át
gyertyaláng örök lángja
rövid életet felez.


Tiéd a szeretetünk,
Tiéd az emlékek színes virágcsokra,
mint világtalan
éheznénk szavadra…
Csak álom ez, csak vágy,
amely szárnyra kel,
mennünk kell az utolsó utadra.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.