A LAJTOS EMBER
a banda hangicsál beee! a birka béget
bőg a bőrduda nyekerg a nyenyere
a lajtos ember visz húgyot ürüléket
az áldott Ürülék
ez az ő kenyere
éjtájt bejárja az úri romvidéket
beleizzad a lajtos targonca nyele
pöcegödrök ürítője ő s avégett
járja: sáraranyával
telemegy tenyere
nyeker-nyenyeréje bőgő bőrdudája
más ki lajtja-húzná nincsen ökör bivaly
a szagát csudálja nem haragszik rája
húzza s még nyerít is
ihaj! csuhaj! nyihaj!
szagra megy amerről pőcék nyiladoznak
az Ürülék a kenyér annak tiszteli
még ma beváltja és áldomásra aznap
iszik az ürülőkre
ha lajtja teli
lendkeréken gurul nagy bölöm a lajtja
mert virágtrágyának nincs antul fínomabb
nádsip és csutora: szól a balalajka
hímtag száll az égen
mi dőre gondolat
a lajtos embernél nincs sehol vidámabb
a vármegyében se borotváltabb üdébb
kimervést ha látja olyan kedve támad
kenyéradó gazdáját
ami az Ürülék
nála nagyobb hálálkodó elégedettebb
a Földön míg belőlünk dőltön-dől a Sár
gömbölyvidor! ürülék-szűkétől se retteg
beee! a birka béget
a banda hangicsál
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
