I. Ecloga (Sörházi parasztidill)

Itt ha belépnél bátor hagyd oda mind a reményed
így tett egykor Dantém és három badigárdja
lépvén poklok halmira -mert már akkor is ez volt
pénzes srácok maflán nem múló örökös gondja:
futni a földbe le, menteni önnön hősi imázsát-
társad lészen azonban hűs vágy s harcias ösztön
s bár harcold meg hoplitaként Tróját, eme esten
tíz láb mélyen, hol pezseg asszonyok ölmeleg árja
füsttől, vodkanarancstól dőlsz el a végtelen ember-
porhüvelyek közt, eszméd más, mint tiszta tekintet.
Trójai múzsát lopni akarsz te e édeni kertben
Spártai nőt ki a táncot uralja s vérzik az ajka
vagy legalább egy szép fruskát még annak előtte
hogy csábod, kedved, s pénzed lészen kifogyóban.
Lásd még hájtek dídzsé szellemi hadviselése
hars zene ducduca,fóbia nimbusza sem taszigál el
Bőrön a tetkó, arcon a marcona kín teli írisz,
számod a szíveden illeg, csak hívná fel az ösztön
intim lélek kit lesel itt lenn hitvesi kedvesen.
Lelked többé nem lel nyugtot lent a pokolban
Hej, csehül állunk pajtás, baj van gáz ez a helyzet
Dante berúgott már rég, taxit Vergiliusz rendelt
áldott Bacchus meg bősz névtelen alkoholista,
nagy kár, hogy disznó Kirkét elvette Odüsszeusz Úr…
Nyolcszáz volt a bejárás éjjeli földi pokolba
(bezzeg az Aphroditénál szombat az itteni szünnap.)
Szálljon hát rád múzsák vadrózsás ajakírja
majd a korinthoszi égen, húzz tova mint a rigófütty.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.