Nagymamámnak
Nézlek
ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka
Nézem
ahogyan férceled
És meggörbül a hátad,
De hiába,
újra felhasad!
Gyengék már a szálak
-Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem
-Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
-Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe!
A tű
a tűpárnán pihen,
A gyűszűd égi fényed,
És én sírok, mint egy kisgyerek,
-Nem miattam
Érted
!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
