Õszi zsongás


Őszi zsongás

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak
A költöző vadludak jó magasan szállnak
Néha le-lenéznek a rozsdásokó fákra,
A még zöldelő mezőkre, a fénylő sziklákra.
Az erdőből nem látnak se fát, se ösvényt, se bokrot
Csak egy kiterjedt, összefüggő, nagy sárga foltot.

Lentről az erdő azonban egészen más képet mutat.
Az énekes madarak vidáman hallatják hangjukat.
Egy anyavaddisznó sütkérezik a langyos napsütésben
S félszemmel az avart turkáló kicsinye után kémlel
Tarka-barka, egyre vastagodó levéltakaró alatt
Egy-egy röffentéséből lehet tudni csak, hogy hol halad

Zsákmányára éhesen köröz fent egy vércse
Éhező csemetéinek egy kis friss hús kéne
Vijjogására elhallgatnak az éneklő madarak
A nagy hangkavalkádból csak tücsökciripelés marad
Félelem, rettegés és szinte mély csend költözik a tájra
Talán ezt is megússzák, ma sem kerülnek vércsevacsorára

Erre a távol is hallható, éles, vijjogó hangra
Fejét egy tisztáson legelő őzike felkapja
Riadtan, ijedt szemeivel anya után kutat
Majd az erdő felé szökelve keres kiutat
Ekkor látja anyját csendben legelészni
Így most már magát is biztonságban érzi

Hirtelen egy harkály kopácsolása töri meg a csendet
A veszély ellenére a jussából úgy tűnik nem enged
A vércse vijjogása is csendesedik, majd abbamarad
Talán akadt éhes csemetéinek néhány jó falat
A visszatért madárcsicsergés már nem oly vidám, erőteljes
Hisz ilyenkor már legtöbb állat nyugvóhelyet keres.

Gyengül a nap fénye, a víztócsák bágyadtan csillognak
Érezhető, hogy hamar vége lesz e szép őszi napnak
Gyorsan sötétedik , ködfoltok lopakodnak a tájra
Vadludak csak vonulnak ködre, hűvösre fittyet hányva
Amúgy is onnan a magasból csak szürke pamacsokat látnak
Innen is tudják, repülni kell tovább, mert vége van a nyárnak







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.