Távozásra készülve...


   Távozásra készülve...


   Ha majd ősz leszek, meg öreg
   Nyugtasd meg szenvedő lelkemet
   Hozz elő szép emlékeket,ezzel tereld el figyelmemet
   Arról hogy elszálltak a vágyak, elfogytak évek
   Az éltető remények, hogy az álmaim továbbélnek
   Hogy lesz gyümölcse a mának, az elvégzett munkámnak

   Mint a kocsma sűrű füstjén át
   Halványan bekandikál a holdvilág
   Úgy a majd pislákoló értelmemen már
   Nem hatol más át, régi emlékek, tudatalatti világ
   És ilyenkor csak sóhajtozom, nagy levegőt veszek
   Ha majd ősz, öreg leszek

   Ébredj fel vén ember, feletsd keservedet
   Nézz körül a füstös homályban,nézd az embereket
   Nézd a sok fiatalt, mint törött szárnyú madár
   Mind szilárd bázisra, kapaszkodóra vár
   Elszámolás előtt talán így heveskedek              
   Ha majd ősz, öreg leszek


   Néha a pillanatok sokkal többet érnek
   Mint tékozlón elszállt hosszú, szürke évek
   Miközben majd lassan távozásra készülgetek
   És réveteg nézegetem az imbolygó lelkeket
   Ezernyi kedves emlék rengetegszer visszapereg
   Ha majd ősz, öreg leszek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.