Szerenád

Hidegen kéklik ez a kora májusi levegő
Csak egy pulóver de akkor sincs ez így rendjén
Kávéautomata kéne hogy legyen
de csak az idő lovagol a hátamon
lesz görbe ujjakkal szorítom a tollat
a parton kihűl a kávém - végre találtam -
mert ostoba hívások futnak be kis
összehajtható mobilkészülékemre

Hát nincs már magány sehol
Nincs egy rendes hely ahol dugni lehet
hogy kíváncsi szemek ne tapadjanak rád
Ez a valódi alföld egy tágas-szűk tér
ahol baráti figyelem és indulat kísér
ha a szemérmesebb ajkába harapsz
és nincsen fa mi eltakarja az almát
rágó tudatodat az Isten elől

Mindenhol látsz és látott vagy ott és azt is
amit nem akarsz bedugott füllel hallani
de kezek nyúlnak sokak és mocskosak
hogy hulljon bele egy-két átkozott rézdarab
Néhanap azt sem tudom hogy amit látok: igaz
mert túl abszurd és túl szánalmas
vagyok én a terek lődörgői között
már köpni se merek és felfázok
és este majd csípni fog mert ez az élet rendje






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.