Triád

Még mindig hasonlatos
.
Távozz tőlem!
Legalább most, a vereség után.
Megkarcoltál, de nem sikerült  
áttörnöd legbenső védvonalamat.

Onnan merítek erőt, ahová egérutak
gáláns ígéretével sem tudtál behatolni.  
Csak elszántabbá tesz, ha alábecsülsz.  
Vétlennek maradni kivételes virtus lett volna,

de miért adnám fel az ember eredendő
kiváltságát: a megtisztulás esélyét?
Fordulj sarkon, ha engem látsz —
arcom még mindig hasonlatos.
.
.
Szárnyak
.
Ébredés.
Az újra kitáruló szárnyas ajtó
eleven sebe átenged ma is,
kitörli szemedből az álmot —
csak meg ne rémülj
a fali tükör vitráljából
nézelődő bárány tekintetétől.

Érzékeid életre kelnek,
az emlékezet nélkül előhívott színek
felszikrázva körülölelnek,
és veled ujjong,
aki látja, amint
kételkedés nélkül felöltöd,  
majd kiterjeszted szárnyad.
.
.
Felszikrázó
.
Amikor
először idézed fel
az éppen csak
felötlő ígéret
emlékét,
megrendít  
az egyetlen pillanatba
sürítve
felszikrázó élmény,
nem beszélve
az ezen túl belátható
távlatokról,
amikben
ahányszor csak felidézed,
mindig magával ragad
egy ígéret
képtelen bizonyossága.
.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-05-22 18:27:02
Utolsó módosítás ideje: 2026-05-22 19:03:49