Körteöv

Hajnalban felleheltem a Holdat
Buvópatakként törnek elő a muskátlik
Meg-megfeszít a távolság haldoklása
Mintha a kapu előtti villanyvezeték
elérne a szomszédos tejútba
Így lármáz fel
A Nap...

Így ér az éhség az Ősz utcában
A magány tenyérnyoma előtünik
Egy érben a föld alá
Gyümölcsre éhezem, majd ha
A körte dobogását magamba érzem
Akkor nem fáj a szakadék

Odaérek ahova kell
Prízmák ugrándoznak a vásárcsarnok lépcsőjén
Manóhangon ténferegnek, batikolt kendőjüket terítik cipőmre
Napilap címoldala fejemben
Megfogja egy kofa a vállam
Homlokon csókolom
Megtalálom a körtét nála






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.