a kosarakat látom anyám kezében
nagymama elviselhetetlen ételeivel telerakva
konyharuhával letakarva várnak
a sütemények húsok befőttes üvegek
míg a föld felé húzzák anyám karjait -
megyünk hazafele
a képen én is ott vagyok feketén-fehéren
apám kezét fogom
a kosarak a hajunk színe
a bojtos sapka a fejemen
mind nyomorúságos ütött-kopott
mint a nyolcvanas évek utcaképe
