Bocsásd meg gyönyörû terhét (Ágnes lányomnak )

Egyszer majd értem is eljönnek a fények

és visszatérek oda, ahonnan jöttem: az anyaföldbe...

Üresen kiáltoznak utánam a fecskefészkek

aranyeső zuhog a durva rögökre

hóvirág-színű arcomra fátylat terít a sötétség

elhalkul sápadt számon az ének

kútba hull minden vágy, reménység -

egyszer majd értem is eljönnek a fények...

Harmincöt gyémánt-abroncs szorítja testem

s készül a harminchatodik is már,

de tavaszi szél ólálkodik kint a kertben

árnyékom is lábujjhegyen jár,

mert pihen Jutka az ágyon

elfáradt a boldog kismama

kölni-illatú hajára hull az álom

s betakarja leplével az éjszaka.

Tudom kislányom, milyen színű a bánat szemedben

és milyen az öröm :

mint zászlók a feltámadási körmenetben,

vagy ha farkas vár ránk kívül a körön...

Bocsásd meg gyönyörű terhét

és ismerd meg a bárány melegét is -

amióta érzem szerelmét

mint mesében a fa, felérek az égig.

Tavaszodom - rügyeznek ágaim

egyre nyár felé hajlok

ébrednek reményeim, vágyaim

és zúgnak bennem a húsvéti harangok...

                                                               Verőcemaros , 1982. április 12.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Képes Újság, 1983
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó