A tékozló fiú monológja

visszamegyek atyám házába

hol csillag-csődörök rúgják szét az éjszaka

csöndjét ha patáik sarat vágnak arcomba

megtörlöm magam a hajnal gyolcsfehér ingével

értem kiált a kanász szilveszter éjjelén

értem zeng a kórus fent a toronyban

engem várnak a juharfák az út két szélén

engem köszönt boldog ugatással kutyánk

miért ne mennék haza feslett álmaim majd

anyám összevarrja a megbocsátás fonalával

felém fordítják arcukat kertünk napraforgói

értem kárálnak tyúkjaink az ólban

értem röfög disznónk

majd megvakarom fültövét

s elnyúlik lustán lábaim előtt

visszamegyek atyám házába

hol esténként tornácon ül a hold

s behallatszik szobámba a tücskök

ciripelése fáradt vagyok nincs erőm

a kóborlásra visszahívnak a déli

harangkondulások csörren a tányérban

a kanál atyám áll a kapuban

és asztalhoz hív mint régen

                                          
                                                   Mohora , 1979. március 27.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó