Elmúlás õsszel

     Elmúlás ősszel          

Kint a csendes eső monoton zenéje
Bent a legyek duruzsló csevegése
Ez már az ősz sajátos hangja
Természet írta szinfónia
Az asztalon egy csonka gyertya ég
Ez itt az éltető Nap, a sugárzó lét
Ontja a fényt, meg ad egy kis meleget
Amit élveznek a körötte zsongó legyek
Nyúlánk lángja lengedezik előre-hátra
Hogy ne lankadjon a legyek tánca
Lobogó fénye járja útját körbe-körbe végtelen
A falakon képek, mosolygós arcok a képeken
Szép emlékek jönnek újra, így maradnak eleven
De már fáradni látszik, gyengül a fénye
Érzi,hogy ereje fogytán, közeleg a vége
Csendesen búcsút mond röpke életének
Majd ellobban szegény gyertya végleg
Fehér füst lelke  az égbe száll
A sivár csendben visszatér a homály
A vidám arcokat is sötét takarja már
Aztán hirtelen koromsötét lesz
Urrá lesz a hideg, a rideg enyészet
S egy időre teret nyer a halál






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.