Teendõk

búcsúzóul

Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de
mikor csináltuk voltunk utoljára boldogok,
Csak azt a huszonéves kávéfőzőt ne, bár tényleg ócska és
mostmár minden nap marad benne
? szívben szerelem ? egy kevés,
Se azt az ibolya illatú szappant, a ?spring? feliratost,
hiába törtem ketté,
És az ágy, ágynemű-huzatot
ne cserélj már soha, legalább
(ha semmi más) szagom megmarad utánam,
és ne hagyd a falat, az égszínkéket, se a linóleumot,
az apró mintás, semmilyen linóleumot, mennyit néztem,
minden részletéről te jutsz eszembe

Csak azt a túlmagasra tett tükröt ne dobd ki, kérlek,
Bár vakul, tied volt másfél évig, figyelt,
Tudom sosem láttál belé, túl magas, homályos,
Ne dobd ki, semmi se volt benne, jaj, soha csak te





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2004/11