Költõ kényszerlakhelyen
Írnék... már megint ez a rohadt ihlet!
Hatéves kislányom, akiben ki tudja, mi rejlik,
alszik mélyen -
Aha, dehogy mélyen! Időnként felül és rajtakap minket,
Hogy szeretkezés közben észrevettük: figyel.
No, de most, hogy férjem is alszik... azaz hogy aludna,
Ha békén hagyna engem a múzsa -
Csak az anyósom meg ne tudja -
Ám a múzsa fejemben örökké motoz.
Írnék, de villanyt föl nem kapcsolhatok,
Különszoba híján drága múzsák és ihletek,
Ha tetszik, ha nem, a seggemet vakarom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
