Add nekem a mosolyod!
Egy-egy nap töredékén elgondolkodom
miért csinálsz belőlem kietlen partot,
ahol hullám nem simogat,
miért halványítod magad
NEKEM!
és fordítod el arcodat?!
Ha már nem vakít el
a kékség
és szürke lesz benned,
mint a poros út,
és álmaim mélye olyan,
mint egy kietlen üres kút
ha gondolatod
mesze kerüli képemet
és szomorú szívem
ott marad a parlagon...
ha nap mint nap
ostromol a félelem
és a pici vörös szív
már csak porfogó a faladon...
harcolok, de hiába,
ha hiányom megszokod
nem kérek mást
csak legalább
add nekem a mosolyod!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
