Hol vagy?!

Eltűntél Életem,
az éjszakában nem talállak,
a csillagok mögé nem bújhattál el,
kutatlak .. . már hívnak,
de minden várhat
remegve kiáltok fel: Hol vagy?!
S Te nem válaszolsz,
az ólmos ég
lecsukja szempillámat.

És másnap újra ez.
A körülöttem lévő csöndben
zakatol a félelem,
az órákban lüktetnek az erek,
mert nincs egy perc nyugtom,
az óriás Nap összerezzen,
mert gondolataimban
összekuszálódnak a rettegés fonalai,
mint a gombában, tekereg
és rohanok könyörtelenül mindenen át,
a kábelek összevisszaságában
egy kicsi hangra várok,
de nem köt össze minket semmi,
hiába kiabálok.

Nem tudok aludni,
kincstelen vagyok,
az óriás földön mindenem Te vagy,
súgom az ásítozó világnak:
hozzon vissza,
a hiány- pillanatok pusztuljanak,
mert Benned keresem a búvóhelyet,
ahol gondolataim meleg könnycseppei
arcodra lehullanak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.