Elõször a végén
Mellőlem ma éjjel sorra kihaltak,
akik már mondhatnának valamit.
Azt nem hiszem, hogy egyedül maradtam,
egyedül más... én ne tudnám?
De most nincs más senki itt.
Egy olyan éjszaka végén vagyok,
amikor minden kiderült, sorra minden,
és magam se hiszem, de végigmentem
a járható szakaszon. Először
voltam a végén. Hajnalodik.
Ezek megint a trolihangok,
ezek megint a madarak,
ez itt már megint a kékülő égbolt.
Véletlenedik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Hideg (Budapest, 2001)
Kiadó: Palatinus
