Borostyán-kígyóknak tengerén
szürkébe ível az alkony
Elkopott kockakő hangtalan
tükrözi régi arcom
Boltba hajló régi köveknek
otthona volt a balkon
Kolostorkerengő udvarán
elszáradt fű között hallom
nyelvtelen harangok, elnémult
léptek zaját, s én is alszom.
