Lelkes Miklós : SZÁZADOK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39024 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Haza és ember (reflexvers)
Csombor Blanka: Óda a Hatvanhoz
Filip Tamás: Lassan mászni kezd
Filip Tamás: Ráismerés
Paál Marcell: Fordított tánc
Ocsovai Ferenc: Rémálmok órája
Ocsovai Ferenc: Én nem tudom…
Ocsovai Ferenc: Szlavuska sírjánál
Szilasi Katalin: Összeszennyezték már...
Szilasi Katalin: Szürkébe fordul
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 13 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Ocsovai Ferenc 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Tímea Lantos 7 napja
Duma György 7 napja
Tamási József 7 napja
Hodász András 11 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Mórotz Krisztina 12 napja
Paál Marcell 12 napja
Valyon László 17 napja
Csombor Blanka 19 napja
Bátai Tibor 19 napja
Szilasi Katalin 21 napja
Fűri Mária 21 napja
Vasi Ferenc Zoltán 25 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 1 órája
Bátai Tibor 2 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 6 órája
Hetedíziglen 6 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 3 napja
törmelék 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Nyakas 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
mix 5 napja
Gyurcsi 6 napja
Zúzmara 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Lelkes Miklós
SZÁZADOK

Ezer év csupán maroknyi idő,
de ki tudja hányat eltemető!
Ki hazájáért tett: mi sorsa volt?
Míg élt, a baj szívében kóborolt.

Tatár, török, bár dúlt,  -  nem volt magyar,
de hány magyartól jött magyarra baj!
Egymást kaszálták kapzsi magyarok.
Lobbant a láng, az üszök hallgatott,

s pusztult a köznép, ömlött annyi vér,  -
egy holt tenger holdas partjáig ér!
Rémvidékeken, lázálmokon át
a Jogtalanság hajszolta lovát.

Mohács Mohács volt, s a viszály  -  viszály.
Aljas gazdagot dícsérgetni kár,
akkor is, ha utódja itt vagy ott
csengő dollárt kérő kalapba dob.

Martinovics jelleme bármilyen
volt is, Eszméje mégis szívemen.
Bár feje hullt, a múltban valahol
piros rózsa halkan most is dalol.

Semmelweisre károgott gúnya-had.
Beleőrült.Meghalt.A hódolat
sokára jött csak, kényszer-hozta kegy
során az „Anyák Megmentője” lett,

majd torkok bőgtek „kutya Szerbiát”
/nem ismerős az elbutult világ?/.
Hány életbe került, bölcs magyarok
az, hogy látókat vezettek vakok?

Később meg ámult csúnya bősz apó
/bár szívbajos nem volt a Gestapo/,
s fejet csóvált: „Mily ország ez, ahol
a feljelentők ily hada honol?!”

Volt néhány percnyi igazi haza:
bízó szélben Rákóczi zászlaja,
verssor-idő, míg a Költő szavalt,
s a nép harsogta a Nemzeti dalt,

vörös-magyar zászló,  -  futott a cseh,
hátrált az öntelt román hadsereg...
E perceket most hazugság nyeli,
s lakáj-történész tolla szennyezi.

Én díszmagyarba sohsem öltözöm,
magyar létemre ehhez nincs közöm,
és nem szépítem, hogy sokféle nép
vér-elegye bennem a büszkeség.

Egyik ősöm, egy kisnemes leány,
ideszökött a szerelem jogán
Morvaországból. Szép és morva volt.
Szívet gyötrő, keserves sorsa volt.

A horvát Mária is rokonom.
Ő az igazat szerette nagyon.
Szép nem volt, ámde nevét őrzi tett,
mert kétfejű sast karddal etetett.

Később dícsérte hízelgő világ,
mint operett díszlet-főhadnagyát,
de éltében mit is kapott? Talán
egy morzsát sem magyarhon asztalán.

Más őseim, munkás-demokraták,
nyomtatták könyvek, újságok sorát
és tisztelték a tiszta-lelkű szót
/nem mint mai rózsaszín árulók!/.

Meddig élek még, persze, nem tudom,
de azt igen: ez már az alkonyom.
Bár láthatnék még igazi hazát,
öklöt, mely csalók gőg-arcába vág!

Bár jönne Eszme, Szó, mely szót emel:
a hazugságot abbahagyni kell,
s kő ne szálljon álszent jog ürügyén
arra, aki igazmondó szegény!

Ám egyenlőre másként szól a dal:
magyart rabol ki rút kezű magyar,
s magyart rabol ki lófejű tatár,
s a zászlaján kincséhes csillagár.

Új ezredév, s lesz igazi haza?
Elmarad a komoly jós jóslata,
mert ezer év csak maroknyi idő,
de, tudja jól, tengernyi temető.

A fejfáktól nehezen látni meg
a hazug mélyre rejtett lényeget:
mily kezek hoznak bánatot, nagyot,
s döntenek ránk új, s új évszázadot.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: ITT! (BUDAPEST, 1999)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-29 23:30       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária A mindenható tavaszhoz
2025-04-29 22:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella tanka
2025-04-29 21:55   Napló: Baltazar
2025-04-29 21:35   Napló: Baltazar
2025-04-29 21:03       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt Egy fecske
2025-04-29 20:36   Napló: Bátai Tibor
2025-04-29 18:11   Napló: Baltazar
2025-04-29 17:25   Napló: Párbeszéd egy jobb Dokkról
2025-04-29 10:19   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2025-04-29 07:45   Napló: Baltazar