Lelkes Miklós : SZÁZADOK


 
2856 szerző 39929 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Ötvös Németh Edit: amikor
Szilasi Katalin: A haldokló
Tamási József: üvegember
Prózák

Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
Zima István: A megszokott színek(2.)
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Zima István: A másik is
Pintér Ferenc: 230 éves a láthatatlan kéz
Béla Péter: GASZTROMÁK
Szilasi Katalin: Gondolatban
Péter Béla: Halál a kukoricásban
Péter Béla: Tüzérrózsi, Mozi!
FRISS FÓRUMOK

Pálóczi Antal 1 órája
Bátai Tibor 2 órája
Tamási József 3 órája
Zima István 3 órája
Tikkel Lajos 3 órája
Mórotz Krisztina 6 órája
Ur Attila 6 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Péter Béla 10 órája
Béla Péter 11 órája
Kiss-Teleki Rita 15 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Nemes Máté 2 napja
Paál Marcell 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Francesco de Orellana 7 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
Tímea Lantos 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Janus naplója 2 órája
Játék backstage 14 órája
Baltazar 16 órája
az univerzum szélén 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
négysorosok 4 napja
szilvakék 5 napja
Holle anyó :-) 7 napja
útinapló 8 napja
Nyakas 8 napja
nélküled 11 napja
Szuszogó szavak 25 napja
Minimal Planet 27 napja
Paricska. Életmű 34 napja
Conquistadores 34 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Lelkes Miklós
SZÁZADOK

Ezer év csupán maroknyi idő,
de ki tudja hányat eltemető!
Ki hazájáért tett: mi sorsa volt?
Míg élt, a baj szívében kóborolt.

Tatár, török, bár dúlt,  -  nem volt magyar,
de hány magyartól jött magyarra baj!
Egymást kaszálták kapzsi magyarok.
Lobbant a láng, az üszök hallgatott,

s pusztult a köznép, ömlött annyi vér,  -
egy holt tenger holdas partjáig ér!
Rémvidékeken, lázálmokon át
a Jogtalanság hajszolta lovát.

Mohács Mohács volt, s a viszály  -  viszály.
Aljas gazdagot dícsérgetni kár,
akkor is, ha utódja itt vagy ott
csengő dollárt kérő kalapba dob.

Martinovics jelleme bármilyen
volt is, Eszméje mégis szívemen.
Bár feje hullt, a múltban valahol
piros rózsa halkan most is dalol.

Semmelweisre károgott gúnya-had.
Beleőrült.Meghalt.A hódolat
sokára jött csak, kényszer-hozta kegy
során az „Anyák Megmentője” lett,

majd torkok bőgtek „kutya Szerbiát”
/nem ismerős az elbutult világ?/.
Hány életbe került, bölcs magyarok
az, hogy látókat vezettek vakok?

Később meg ámult csúnya bősz apó
/bár szívbajos nem volt a Gestapo/,
s fejet csóvált: „Mily ország ez, ahol
a feljelentők ily hada honol?!”

Volt néhány percnyi igazi haza:
bízó szélben Rákóczi zászlaja,
verssor-idő, míg a Költő szavalt,
s a nép harsogta a Nemzeti dalt,

vörös-magyar zászló,  -  futott a cseh,
hátrált az öntelt román hadsereg...
E perceket most hazugság nyeli,
s lakáj-történész tolla szennyezi.

Én díszmagyarba sohsem öltözöm,
magyar létemre ehhez nincs közöm,
és nem szépítem, hogy sokféle nép
vér-elegye bennem a büszkeség.

Egyik ősöm, egy kisnemes leány,
ideszökött a szerelem jogán
Morvaországból. Szép és morva volt.
Szívet gyötrő, keserves sorsa volt.

A horvát Mária is rokonom.
Ő az igazat szerette nagyon.
Szép nem volt, ámde nevét őrzi tett,
mert kétfejű sast karddal etetett.

Később dícsérte hízelgő világ,
mint operett díszlet-főhadnagyát,
de éltében mit is kapott? Talán
egy morzsát sem magyarhon asztalán.

Más őseim, munkás-demokraták,
nyomtatták könyvek, újságok sorát
és tisztelték a tiszta-lelkű szót
/nem mint mai rózsaszín árulók!/.

Meddig élek még, persze, nem tudom,
de azt igen: ez már az alkonyom.
Bár láthatnék még igazi hazát,
öklöt, mely csalók gőg-arcába vág!

Bár jönne Eszme, Szó, mely szót emel:
a hazugságot abbahagyni kell,
s kő ne szálljon álszent jog ürügyén
arra, aki igazmondó szegény!

Ám egyenlőre másként szól a dal:
magyart rabol ki rút kezű magyar,
s magyart rabol ki lófejű tatár,
s a zászlaján kincséhes csillagár.

Új ezredév, s lesz igazi haza?
Elmarad a komoly jós jóslata,
mert ezer év csak maroknyi idő,
de, tudja jól, tengernyi temető.

A fejfáktól nehezen látni meg
a hazug mélyre rejtett lényeget:
mily kezek hoznak bánatot, nagyot,
s döntenek ránk új, s új évszázadot.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: ITT! (BUDAPEST, 1999)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-08-25 22:55       ÚJ bírálandokk-VERS: Tikkel Lajos Toborzó
2026-08-25 22:53   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2026-08-25 22:30   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-08-25 22:22   Napló: Janus naplója
2026-08-25 21:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor másnapos vers
2026-08-25 21:09   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-08-25 21:08   Új fórumbejegyzés: Zima István
2026-08-25 21:05   Új fórumbejegyzés: Tikkel Lajos
2026-08-25 21:02   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2026-08-25 20:45   új fórumbejegyzés: Zima István