VERS A GYÖNGYVIRÁGHOZ

Fényruhás kis fehér Szépség,
dísszel nem hivalkodó,  -
mégis mennyi pávás szirmot
halványítón ragyogó!

Fehérséged a világnak,
s hánynak csengő intelem:
igaz Szépség csendes békét
kínál szívnek idebenn!

Leveleden csöpp manócskák
hintáztatnak harmatot,
csillagcseppet, s mosolyukkal
áldják meg a hajnalod.

Érzed, amit mások még nem
árnyak rácsos rejtekén:
völgyi mélyben kell az égi
csengő ének, fény, remény.

Kell a csók, de csupán akkor,
ha szív szívnek adja át,
s minden színű virágdalban
fehér lélektisztaság.

Fényruhás kis fehér Szépség!
Színed égig emelem
oly reménnyel: Énekeddel
együtt szólhat énekem,

együtt csenghet, együtt adhat
hegynek, völgynek dallamot,
amely szól majd akkor is még,
mikor én már hallgatok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.