Kis terpeszű villanyoszlop
az ablak előtt.
Szürke a kék ég.
Ahogy mozgatom a fejem,
a laza szúnyoghálón
más-más ábrát látok,
mint a 3D-s matricákon
gyerekkoromban –
ha voltam gyerek.
Egy folton átüt a fény.
Úgy nézek,
mint a színészek:
belekapaszkodom a semmibe.
