Péter Béla
Kurva életbe, mondta nagyapám
Az első háborúba a ruszkik elhurcoltak ezer kilométerekre, keletre.No, ez volt az első fingatás. Nem magyarnak találták ki azt az életet,ami ott volt. Hazajönni, ez volt a lecke! A másodikat is megszenvedtük.Hol a németeket, hol a ruszkikat hozta oda a fene. Ami el nem volt ásva,mindenünk odalett. Hét gyerekkel a pusztulás szélén. Marika már ahúszat is betöltötte, Laci meg még, olyan karon ülő forma volt. Mikorraa ruszkik kaput’ mondtak a háborúnak, nem csak kapunk nem volt, de betévő falatunk se. Rongyokban, kiéhezve érkeztünk az újvilágba. Mi húztukaz ekét, meg a boronát, hogy valami mégis legyen abba szerencsétlen földbe.Szakadásig. Aztán, hogy a jussunkat visszaadták s, visszakerültek a zsírosabbföldjeink is, a felcseperedett suhancokkal kezdtünk végre talpra állni.Gácsi, a fakabát őrmester vakart egyet a busa fején, aztán odavágott asarokban térdepeltettet ember hátára a gumibottal. Nagyapám nagyot nyögött,aztán valamit sziszegett a fogai között. Gácsi ráordított, hogy kaparja már azt apadlót serényebben, hátha könnyebb lesz aláírni azt a belépést a közösbe.A vérző köröm aztán csak befuccsolt. A harmadik napon kilökték nagyapát az őrsről.Véresen, kimerülten, mint nincstelen paraszt tért haza.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-08-28 15:30:28 Utolsó módosítás ideje: 2026-08-28 15:32:38
|
|
|