A bűbájos bányászlányka balladája

(Tímeának szeretettel)

Élt egyszer egy bányászlányka,
nem volt se okos, se szép,
mégis hogyha őt küldték le,
magától jött fel a szén.

Bányászcsákány, Davy-lámpa,
s csille nélkül ügyködött:
fortélya ezek híján is
nagyszerűen működött.

Örvendeztek a bányászok:
a terv mindig teljesült,
ám egy nap a vezetőség
súlyos gonddal szembesült.

"Nyakunkon a recesszió,
és túl sok az emberünk!
Dolgozóink nem kis részét
sajnos el kell küldenünk!"

A párttitkár megálmodta:
"Elég a lány egyedül,
hiszen egész brigádokat
helyettesít remekül!"

Könnyes búcsút vett a lányka
társaitól s apjától,
ám különös dolog történt
a távozás napjától.

Hogy, hogy nem, a társak nélkül
a bűbáj is elapadt,
így aztán a széntermelés
véglegesen elakadt.

Sajnálkozott a párttitkár,
ősz üstökét vakarta,
ám hiába bizonygatta,
hogy ő nem ezt akarta.

Végül aztán, hogy nem termelt,
bezárták a nagy bányát,
s apja végre visszakapta
bűbájtalan nagylányát.

2019. 09. 12.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-14 20:01:51
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-14 20:01:51