Öregek
A nyári délutánokat szerettem.
Mikor levél se moccan, és a bamba
nap unja már magát nagyon, a gangra
kiülnek elfeledt szülék. A csendben
csak egyre bólogatnak, és szepegnek
kicsit magukban, ölbe tett kezekkel.
Öreg-virág szagú a lusta reggel,
de délután a sárga napmelegnek
néha kinyílik őszirózsa-arcuk.
Talán a lomha, lassú vér is újra
pezsegne, és zsibogni lenne kedve…
De lám, sötétedik, csak árnyalakjuk
vetül ki már az ablakon. Nagy útra
kelőkre álmokat terít az este.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Áttetsző (, 2023)
Kiadó: HM
Feltöltés ideje: 2026-06-27 16:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-27 16:44:55
