Bunker a fejben

A zsilip fontos.
A fennmaradás múlhat rajta.

Szögre akasztott kalasnyikov.
Egyedül élt a bunkerben.
Az utolsó emberpár
pár éve végzett egymással.

Kihullottak fogai, katonai kulacsát
nehezen tudta szájához emelni.
Naponta számolta bordáit.
Nem emlékezett, hányról indult.

Idővel nyitott szemmel aludt.
Melegségre eszmélt.
Az összevizelt nadrágot
magán hagyta megszáradni.

A zsilip fontos.
A fennmaradás múlhat rajta.

Felkönyökölt, remegő kézzel
leakasztotta fegyverét a falról.
A zsilipet több nap alatt sikerült csak,
mintha földből lenne.

Langyos szellő cirógatta.
Meglátta az őzet.
A régi reflex csőre töltött.
Tábortűznél jóllakottan
eszébe jut az utolsó parancs:

A zsilip fontos,
ne engedj ki senkit,
a fennmaradás múlhat rajta.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-04-02 13:49:17
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-02 13:49:17