Őzek kunyhója

Elterveztem a kunyhót rég.
A padló szorosan egymás mellé tett törzsek.
Dupla falak – közötte föld, levelek, moha –
erős védelmek embertől, hidegtől – a csöndnek.
A vágott gerendán át vastag zsineg fut
megkötözni a tetőt.
Az oszlopok között tömködött moha.
Fent mókusok, madarak, viharok,
és az eső úgy csepeg le,
ahogyan
asztalról legurul a kés,
az ember szájából a szó.
Ahogyan semmit sem jelent
a civilizáció.
Fekvőhelyet tervezek:
télire levelek, nyáron függő hintaágy.
Végre nincs, akihez szólni akarnék vagy szólhatnék.
Őzek nyaka hajol be hajnalban az ajtón
fürkészni, hogy van‑e alvó igazság.
Belehelni sötét hátát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-09 23:40:09
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-10 08:58:26